A mostani bejegyzésem a szakállbeültetésemet követő 6. hónap körüli időszakról szól.
A korábbiakkal ellentétben ebben
az időszakban az izgalmak alább hagynak, egyebek mellett az arcszőrzet
folyamatos monitorozása már elmarad. A műtéti beavatkozást követő fél évvel már
nincs fájdalom, a beavatkozás okozta – korábban átmenetileg, de esetlegesen
visszatérően jelentkező – esztétikai nyomok és az ezzel járó kellemetlenségek
már mind-mind múltidő.
 |
| Fél évvel a szakállbeültetésem után |
Az ember megszokja, hogy arca a
külsőt illetően pozitívan megváltozott, bátran megy a napra, használ napvédőt e
területen is, azaz úgy éli mindennapjait, mintha szakálla mindig is természetes
alkotórésze lett volna. Erre az időszakra a szakáll már megfelelően sűrű és
csak régi fotók emlékeztetnek arra, hogy korábban e téren nem állt ilyen jól a
páciens.
A dolog vicces része, ha
valaki olyan régi ismerősével találkozik, aki csak a beavatkozást megelőzően
látta, őszinte rácsodálkozással egyből megszületik a kérdés:, „Te szakállas vagy?”. Határozott, büszke "igen" a
válasz, amelyet követően csak magamban teszem hozzá: lettem volna korábban
magamtól is, ha tudtam volna… :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése